A sikeres rendezést ugyanakkor beárnyékolja, hogy Katar neve az európai közbeszédben számos korrupciós és botrányos üggyel fonódott össze. Enyhén szólva is erős a gyanú, hogy a labdarúgó-világbajnokság rendezésének jogát nem tiszta eszközökkel szerezték meg, de az országban problémás például a külföldi munkások, valamint a szexuális és nemi kisebbségek helyzete is. Ráadásul az elmúlt hetekben az egész Európai Uniót megrázta a Qatargate-nek nevezett korrupciós botrány, amelyben a kirobbantó belga hatóságok szerint Katar (és Marokkó) illegális eszközöket használt fel arra, hogy befolyásolja az Európai Parlament döntéshozatalát. Ebben nem csak az EP volt alelnöke, de több képviselő és brüsszeli NGO vett részt egy olyan, bűnszervezetnek minősülő hálózat részeként, amely pénzmosással és lefizetésekkel is foglalkozott.

Ilyen hírek mellett egyszerű lenne csupán a meglévő sztereotípiáinkon keresztül látni Katart. Évtizedek óta ismerjük az olajmonarchiák gazdag elitjeinek képét, akik magánrepülőgépekkel utaznak Párizsba és Londonba, akik az otthon fenntartott elnyomó diktatúra mellett külföldön dorbézolnak, és nyugati politikusokat és üzletembereket fizetnek le. Persze van igazság ebben a sztereotípiában (Katar valóban földgáz- és olajexportból él, nyugati mércével nézve valóban autoriter politikai rendszerben működik), ugyanakkor az, hogy Katar pontosan mit csinál és mit akar, kicsit bonyolultabb kérdés, mint ahogy azt a közbeszéd kezeli. Az alábbiakban összeszedtük a legégetőbb kérdéseket, amelyek felmerültek Katarral és a korrupciós ügyeivel kapcsolatban, hogy tisztábban lássuk a helyzetet.

Mit akar elérni Katar az Európai Unióban?

A nyomozás még folyik, de a gyanú szerint Katar szerette volna egyrészt a konkrét politikai döntéshozatali folyamatot befolyásolni, másrészt pedig az országgal kapcsolatos közbeszédet javítani. Mindkét cél érdekében valószínűleg lefizettek európai politikusokat, például Eva Kaili görög EP-képviselőt, a testület volt alelnökét és Antonio Panzeri volt olasz EP-képviselőt. Rajtuk kívül nagy szerepet játszik még Kaili férje, Francesco Giorgi, aki egy másik képviselő, Andrea Cozzolino tanácsadója, valamint egy brüsszeli NGO alapítója.

Ezek a kapcsolatok a vébével kapcsolatos közbeszéd javításán túl több fontos, az EP által tárgyalt ügyben is jól jöhettek. Az egyik ilyen a Katar és az EU közötti vízumliberalizációval, egy másik pedig egy légifuvarozási megállapodással kapcsolatos, utóbbi lehetővé tenné a katari állami légitársaság, a Qatar Airways terjeszkedését az unióban. Ezeken a konkrét ügyeken túl azt is láthatjuk, hogy Katar szeretné növelni súlyát az európai energiapiacon, kihasználva az Oroszországot sújtó szankciókat, Németországgal már kötött is egy cseppfolyós földgáz vásárlásáról szóló egyezményt. Ebben a helyzetben az Öböl-állam számára jól jöhet, ha a brüsszeli buborék nem ellenséges vele.

Eric VIDAL / EUROPEAN PARLIAMENT / AFP Eva Kaili

Katar csak korrupt módon tud külpolitikát csinálni?

A katari külpolitikában nem a korrupció, hanem az elitek közötti személyes kapcsolatok építése játszik fontos szerepet. Ez a törekvés adódik a nemzetközi politika természetéből, de a katari politikai rendszerből is. A brit birodalom visszavonulását követően, 1971-ben függetlenné vált állam alapjai összefonódtak az uralkodó családdal és az uralkodó személyével olyannyira, hogy sokáig az állami és családi költségvetés sem vált szét teljesen. Ráadásul a hatalmon lévő Tháni famíliához rokonsági vagy törzsi kapcsolatokon keresztül a mindössze mintegy háromszázezres katari állampolgári közösség legtöbb tagja kapcsolódik. Ebből adódóan a személyes kapcsolatok fontossága nem csak a belpolitikára, de a külpolitikára is hatással van, ami az egész régióban meghatározó jelenség. Ha például az uralkodó egy közeli rokonát nevezik ki nagykövetnek, akkor lehet tudni, hogy az a bilaterális kapcsolat fontos.

Katar tehát úgy látja, ahhoz, hogy jóban legyenek az Európai Unióval vagy annak tagállamaival, nem elég hivatalos és intézményi kapcsolatokat ápolni, hanem kölcsönös érdekeken alapuló személyi kapcsolatokat is szükséges. Persze ezek a személyes kapcsolatok (főleg a nyugati jogrendszerekben) gyakran illegálisak. A problémát viszont nem importáljuk Katarból, az már ezelőtt is itt volt, eddig is rengeteg bírálat érte az EP lobbizással és korrupcióval kapcsolatos szabályozásának hiányosságát. Ha pedig a labdarúgó-világbajnokságra gondolunk, szerintem az sem ért senkit meglepetésként, hogy a nemzetközi labdarúgással foglalkozó szervezeteket is átszövi a korrupció.

Miért akart Katar vébét szervezni és ennyire láthatóvá válni?

Katar számára sok szempontból volt fontos, hogy a vébével és más tevékenységgel (például a már említett légitársaság, a Qatar Airways, vagy az angol és arab nyelven is sugárzó al-Dzsazíra tévécsatorna segítségével) láthatóvá váljon. Egyrészt az ország biztonságát növeli, ha tudjuk, hogy létezik. Katar nagyon veszélyes szomszédságban helyezkedik el, gyakorlatilag beékelődve Szaúd-Arábia, Irak és Irán közé. Ez a három regionális nagyhatalom folyamatosan ki akarja terjeszteni a befolyását a Perzsa-öböl térségében, ami állandó fenyegetést jelent az itt lévő kisállamok számára. Katar ezt a helyzetet önálló külpolitikával, saját szövetségi hálózat kiépítésével és a láthatóságának növelésével kezeli abban reménykedve, hogyha a világ tud Katarról, akkor az csökkenti annak az esélyét, hogy egyik nap Szaúd-Arábia úgy döntsön, lerohanja az országot.

Stephane Ferrer Yulianti / Hans Lucas / AFP

Ez ugyanis nem csak elméleti veszély – 2017 és 2021 között a katari külpolitikával kapcsolatos viták miatt az országot gyakorlatilag embargó alá vették a szomszédjai, és egy katonai invázió ötlete is felmerült. Ugyan a helyzetet sikerült békésen rendezni, Katar kapcsolata az Egyesült Arab Emírségekkel és Bahreinnel továbbra is feszült, nem véletlenül merült fel most is az a pletyka, hogy a Qatargate mögött is Abu Dhabi állhat.

Másrészt Katar számára a láthatóság növelése a szomszédos kisállamokkal folyó gazdasági versengés miatt is fontos. A nagyrészt olaj- és földgázexportból élő országok szeretnének diverzifikálni és más ágazatokat is fejleszteni, viszont mindannyiuk számára szinte csak ugyanazok a szektorok merülnek fel, például a légi közlekedés vagy a pénzügyi szolgáltatások. Katar a vébé rendezésével és az új kapcsolataival reméli, hogy a sporthoz kötődő iparágakban érdemi versenyelőnyre tud szert tenni.

Miért akarunk mi jóban lenni Katarral?

Persze a sok korrupciós vád közepette felmerül a kérdés, hogy mi miért akarunk egyáltalán jóban lenni Katarral. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a kvázi brit gyarmati múlttal rendelkező ország történelmileg szoros kapcsolatot ápol a transzatlanti (elsősorban a brit és amerikai) kormányokkal. Az 1990-es évektől kiterjedő biztonságpolitikai együttműködés keretében az országban található az Egyesült Államok regionális főparancsnokságának központja, valamint egy olyan, tízezer fős légibázis, amelyet az amerikai hadsereg mellett a NATO is használhat. Katar a terrorizmus elleni küzdelemben, a tengeri biztonság és egy sor más kérdésben is együttműködő partner, de például a közvetítő tevékenységével is hozzájárul a transzatlanti érdekek érvényesüléséhez.

Ezen túl a kis ország gazdaságilag is kiemelkedő fontosságú: a világ egyik legnagyobb földgáztartaléka és legnagyobb folyékony földgázexportáló kapacitása miatt a 21. századi energiapiac kiemelkedő szereplője. Nem kell szeretnünk Katart, de ha nem tartjuk fenn ezt a kapcsolatot, azzal csak elősegítjük, hogy Kína vagy Oroszország növelje a befolyását az országban és a Perzsa-öbölben is, ami hatalmas zsarolási potenciált jelentene velünk szemben.

Katart zavarják is meg nem is a nemzetközi sajtóban megjelenő negatív hangok. Nyilván a legtöbb állam örül, ha jó megítélést sikerül kiépítenie, ugyanakkor az európai sajtó és közvélemény rosszallása nem fogja aláásni az ország státuszát. A katari vezetés tudja, hogy az európai eliteket nem a sajtó hangvétele, de még csak nem is a melegjogok helyzete fogja eltántorítani, hogy politikai vagy gazdasági üzletet üssenek nyélbe Katarral. Ameddig az ország vezetői az exkluzív szurkolói páholyokban meg tudták beszélni, amit meg akartak a világ többi vezetőjével, addig jól jöttek ki az egész helyzetből.

FRANCK FIFE / AFP

Mit tanulhatunk mindebből?

Szerintem az egész katari kérdés három fontos tanulsággal bír számunkra. Egyrészt a jelenlegi geopolitikai helyzetben nagyon fontos, hogy nagyobb figyelmet fordítsunk a külső szereplők befolyásolási törekvéseire, a lobbizás és a korrupció elleni küzdelemre még a partnereinkkel szemben is. Másrészt nagyon fontos, hogy az ilyen botrányok kirobbanásakor ne nyúljunk rögtön a meglévő előítéleteinkhez, az iszlamofób vagy arabellenes narratívákhoz. Katar ügyleteinek semmi köze az iszlámhoz, semmi köze az arabsághoz, sokkal inkább politikai természetű kérdésről van szó. Ezzel ellentétes felvetések nem csak mélyítik a feszültségeket, de jó indokot is szolgáltatnak Katar számára, hogy kibújjon a jogos kritika alól. Harmadrészt a botrányoknak következményük kell, hogy legyen, de nagy hiba lenne a katari-európai kapcsolatokat feláldozni ezek miatt.

Ahogy az amerikai lehallgatási ügy sem vezetett szakításhoz az európai-amerikai kapcsolatokban, úgy a Katarral való kooperáció fenntartása is szolgálhatja a mi érdekeinket – ha azokat meg külső befolyás nélkül meg tudjuk fogalmazni és érvényre juttatni.

The post Miért kavar mostanában ennyit Katar? first appeared on 24.hu.

Leave a Reply